Michael Jacksont sokszor “Pop Királynak” titulálják, te milyen jelzõket kaptál leggyakrabban az életedben?
– Kaptam már egy-két jelzõt magamra, de leginkább a “Roma Rapkirály” vagy “Mr. Ragamoffin” voltam.

– Magyarországon eddig kevésbé ismert az a stílus, amit képviselsz. Honnan jött az ihlet?

– 5-6 éves koromban ugye ott volt a roma zene, és sok magyar zenét is hallgattam akkoriban. Majd késõbb jött be Jackson, amivel együtt már kettõs zenei hatás ért. Jackson muzikalitása, a tehetsége, a tánca teljesen lenyûgözött. Aztán a rap világa ragadott magával, láttam, ahogyan rappelnek az MTV-n a nagyok. Innen jött az ötlet, hogy magyarul rappeljek, majd késõbb roma nyelven. Ezt ötvöztem a ragamoffin stílussal, ami Magyarországon kevésbé volt ismert, ellenben a tengerentúlon messzire visszanyúló hagyományai vannak.

– Mi volt az elsõ zenei élményed, amire vissza tudsz emlékezni?
– Legelõször a roma nyelv, a roma ritmus, a dallam, és az, ahogyan láttam a testvéreimet táncolni. Az elsõ fellépésem 6 és fél éves koromban volt. Aztán a piacon vettük a Jackson kazettákat a haverokkal, amikre különbözõ koreográfiákat találtunk ki. Aztán jött a rap, és ezekbõl alakult ki egy “romás-jacksonos-ragamoffinos-rappes” stílus, ami a mai Juniort jellemzi.

– Fel szokták ismerni a stílusodban a Jacksonos vonásokat?
– Egy-két ember megjegyezte már. Nemrég Majka tett egy ilyen megjegyzést a “Rabszolgalány” címû videóklippemmel kapcsolatban. Igaz, hogy hatással volt rám Jackson, de ugyanígy anno rá is hatással voltak mások, mint például James Brown.

– Mikor kezdõdött a profi karriered?

– A Fekete vonattal. Ott már komoly pénzt is kerestünk, viszont a bohém életmódunknak köszönhetõen elszórtuk a pénz nagy részét. Dehát fiatalok voltunk mind…

– Mik voltak a legfontosabb okai az együttes felbomlásának?

– Elsõsorban zenei összeférhetetlenség. Másképpen gondolkodtunk egy-egy dalról, egy koreográfiáról.

– Az újbóli összeállás nincs tervbe véve?
– Hmm… nem hiszem. Nem hiszem, hogy össze tudnánk jönni mind a hárman. Fatimával biztos menne, vele tartom is a kapcsolatot, de Beat-el nem hiszem. Õ teljesen más világban mozog már.

– Akár csak a pénzért?
– Nem hiszem… de ez még a jövõ zenéje. Jelenleg mindenki a saját kis dolgával van elfoglalva. Beat például kétgyerekes családapa lett, míg engem teljesen leköt a zenélés, és ami ezzel jár. A fellépések, az interjúk vagy a felkérések.

– Sokan keresnek meg azzal, hogy együtt dolgozzanak veled?
– Igen. Vannak köztük híresebbek, és kevésbé ismertek, amatõrök is.

– Mi alapján válogatod meg azt, hogy kivel dolgozol együtt?
– Nem egyedül döntök, egy stáb van mögöttem. Több dolgot is figyelembe veszünk, például az elõéletét, a szövegvilágot, a stílust és hasonlókat. De nagyon óvatosan kell választani, mert a sajtó hamar összeköti a nevedet valaki máséval. Ugyanígy a politikától is távol tartjuk magunkat. De ez nem jelenti azt, hogy ne énekelnék duettet. Nemrég készült el Stefano-val közös dalunk, amihez klip is készült néhány napja. Ez a duett Stefano Ezt neked dalolom c. CD-jén már meg is jelent cigány nyelven, és az én szeptemberben megjelenõ CD-men is szerepelni fog, ott viszont magyar nyelven.

– Az ember nem is gondolná, hogy ennyi mindent számba kell venni azelõtt, hogy valakivel együtt dolgoznál…
– Privátban bárkivel-bármikor elénekelgetek, de amikor már marketing és nagy nyilvánosság van, akkor az embernek komolyan át kell gondolnia a dolgokat.

– Mennyiben vagy a magad ura, és mennyiben mondják meg mások, hogy mit csinálj?
– Sok kérdésben magam hozok meg döntéseket, de javarészt egy olyan csapat áll mögöttem, akikre az életemet is rá merném bízni. Õk nagyon sok mindenben döntenek helyettem.

– Zeneileg mennyire vagy független?
– Az már egy más kérdés. A zeneszerzõnkkel, Begyóval két teljesen különbözõ ember vagyunk, ezért gyakran teljesen más elképzelésünk van arról, hogy egy dalnak milyennek kellene lennie. Viszont, amit csinál zeneileg az teljesen lenyûgöz, mindig meghallgatom a véleményét.

– Az elejétõl a végiég részt veszel az alkotási folyamatban?

– Így van. Van olyan, hogy õ ad nekem egy számot, és én írom hozzá az ötleteimet. De volt olyan is, hogy õ ki akart dobni egy dalt, amit nem engedtem, mert úgy éreztem, hogy van egy jó ötletem hozzá. Olyan zenészekkel dolgozom együtt, akiket már évek óta ismerek, így majdhogynem kitalálják a gondolataimat a stúdióban.

– Mennyire engeded õket szabadon?
– Teljesen. Persze megvan a magam elképzelése egy dalról, de nagyon sok mindent õk tesznek hozzá az egészhez.

– Az Interneten több olyan fórumba is beleolvastam, ahol rólad beszéltek, és a tapasztalataim szerint az elsõ néhány zenei jellegû hozzászólás után mindenhol elõkerült a roma téma.
– Ezt általában a primitív emberek hozzák elõ, primitív stílusban. Eleinte eléggé sokat idegeltem magam ezen, de aztán rájöttem, hogy úgy sem tudok ezen segíteni. Én csinálom az én munkámat, szórakoztatom az embereket, és nem foglalkozok az ilyenekkel. De ez nem tipikus magyar jelenség, mindenhol a világban vannak ilyen emberek. De mondom, teljesen hidegen hagy az egész.

– Kerülöd a roma témát?
– Nem, egyáltalán nem. De csak akkor megyek bele, ha látom, hogy értelmes az, akivel beszélgetek. Egyébként meg hagyom az egészet, változtatni úgy sem tudok rajta. De tudod azért néha elszomorít ez az egész…

– Az ismertség megváltoztatta a viselkedésedet?
– Õszintén szólva, amikor 16 éves lettem, na meg persze ismertebb, akkor kicsit el voltam szállva. De azóta már lenyugodtam.

– Van egy számod, a “Tedd le”, amiben egy Jackson szám alapja hallható.

– Igen, de az ötlet nem az enyém volt. Miután megírtam az alapokat elküldtem a zeneszerzõnknek, aki már a “They Don’t Care About Us” alapjával megfûszerezve küldte vissza azt, ami aztán nagyon megtetszett mindannyiunknak.

– Ettõl függetlenül nagy rajongója vagy Jacksonnak.

– Igen, a Bad korszakban kedveltem meg a zenéjét, teljesen elvarázsolt az, amit és ahogyan csinál, az a hang, az a mozgás, az a robbanékonyság, ami benne volt, és persze a maximalizmus.

– Mint zenésznek, mi volt a legnagyobb lecke, amit Jacksontól tanultál meg?
– Huhh… nagyon sok minden van. Egyszerûen nem tudom összefoglalni egy mondatba… mindene: az akaratereje, az ambíciója, nagyon sok minden. Mindenféleképpen az elsõ számú példaképem Michael Jackson. Hihetetlen, hogy például egy koncerten az elsõ percben ugyanolyan teljesítményt nyújt, mint a kilencvenedikben. Ugyanolyan mosolygósan, ugyanolyan kedvesen.

– A rajongók között ismert, hogy te egy alkalommal igazán közel kerültél Jacksonhoz, konkrétan személyesen találkozhattál vele, amikor Magyarországon járt. Errõl mesélj egy kicsit…
– 13-14 éves lehettem, amikor Jackson Magyarországon járt. Eleinte csak a Kempinsky körül lógtunk a haverokkal, én a számait énekeltem, amit a lányok nagyon csíptek. Éjjel ott aludtak sokan, táncoltunk, buliztunk, nagyon családias, varázslatos volt a hangulat. Aztán összehaverkodtam egy Howard nevû emberkével, aki Jackson egyik alkalmazottja volt. Akkoriban nagyon ráfeküdtem az angolra, eldumálgattam vele kicsit, aminek köszönhetõen megkértek, hogy legyek benne a “HIStory” klipjében, mint statiszta. Aztán belógtam a hotelba is, ahol összeismerkedtem egy másik testõrrel, aki szintén nagyon csípett. Majd jött Jacksonnak a Népstadion beli érkezése, ahova már több gyerekkel jött, és mivel jóban voltam a testõrökkel én is bele keveredhettem a tömegbe. Ott volt a média is, én meg nagyban integettem tõle alig 1-2 méterre.

– Volt bármilyen kontaktus köztetek?
– Hát, próbáltam poénkodni vele, de nem vette a lapot. Amikor a nagy kivetítõn volt látható az arca megkérdeztem tõle, hogy nem ismerõs az illetõ neki, de nem nagyon reagált.

– És milyen volt élõben, testközelbõl Jackson?

– Jól megnéztem közelrõl, borostás volt, megnéztem az orrát is, hogy nem látszik e valami. Ami érezhetõ volt, hogy hatalmas nyomással nehezedik rá az emberek figyelme, és ettõl nem érzi jól magát, teljesen ki volt. Aztán másnap rajta voltam minden napilap címlapján, ahogyan Jackson mellett állok meg integetek.

– Azóta mennyire követed a róla szóló híreket?
– Elolvasok és megnézek mindent, amit tudok vele kapcsolatban. A pert is figyelemmel követtem, az oldaladon sok cikk van fenn róla. Azt, hogy mi történt valójában nem tudom, nem tudok véleményt alkotni róla, de nagyon remélem, hogy tényleg nem tette meg, amivel vádolták.

– Kedvenc albumod?
– Inkább kedvenc számok vannak. Illetve minden albumot szeretek, de például az olyan dalok, mint a “She’s Out Of My Life” nagy kedvenceim. Vagy például a Billie Jean. Nagyon egyben van a csávó, olyan a hangzása, amilyen nincs még egy a világon, és amit senki nem tud utánozni.

– Mi a véleményed a jövõjével kapcsolatban?
– Szerintem csinál még 1-2 albumot, aztán vissza fog vonulni. Ugyanis már nincs mit elérni, nincs hova tovább mennie.

– Merre tartasz, milyen célokat tûztél ki?
– Szeretnék még több és nagyobb fellépést csinálni, és ezt az egészet azért teszem, azért írok dalokat, azért zenélek, azért járom az országot, hogy elismerést szerezzek.

– Amerika még egyszer?

– Az egy egyszeri dolog volt, fiatal voltam, meg sokat oltogattak persze, hogy menjek ki. Amint lejárt a szerzõdésem a Fekete vonattal azonnal mentem is. Kicsit besokalltam, gondoltam szerencsét próbálok. Hiába éltem nagyon jól, hiába értem el nagyon sok mindent, végül gyõzött a honvágy.

– Vannak olyan konkrét terveid, mint például megtölteni a Sportcsarnokot, vagy megcélozni külföldet?
– Persze, mindenféleképpen, egy teltházas Sportcsarnok beli koncert a céljaim között van. Viszont külföld nem vonz annyira. Sok fele jártam a világban, és külföldön sokkal demokratikusabb minden, kedvesebbek az emberek, de akkor sem. Természetesen vannak próbálkozások, de én elsõsorban itthon, a hazámban szeretnék érvényesülni.

Juniorral kapcsolatos aktuális megjelenések:
P ár napja készült el a klip a Stefano-val közös dalhoz, amelynek címe: Válassz engem (Trin zhene)
– ezt a duettet roma nyelven már meg tudjátok hallgatni Stefano Ezt neked dalolom c. CD-jén
– a duett magyarul fog szerepelni Junior szeptemberben megjelenõ 5. CD-jén.