– Zsinegeken rángatott bábuk vagyunk –

A MichaelJackson.hu új rovatában magyar hírességeket faggatok önmagukról, valamint gondolkodásukról, elsõsorban a Pop Királyát is érintõ témákban…

Elsõként Halász Gáborral készíthettem interjút, abban az élményben lehetett részem, hogy elvállalta, beszélget velem.

Képzeljétek magatokat egy szép, budapesti kávéházba, szívjátok magatokba az aromák jellegzetes illatát, a nyugodt légkört, s olvassatok…

Halász Gáborral 2001-ben találkoztam az akkor fénykorát élõ Barátok közt címû sorozat egyik fõszereplõjeként egy zajos közönségtalálkozón ahol egy értelmes, az emberekre jó benyomást gyakorló tehetségnek tûnt…
Halász Gábor a Szegedi Nemzeti Színház ösztöndíjasaként kezdte színi pályáját, s a négy tanulóév alatt folyamatosan színpadon állt, számos fõ- és mellékszerepet eljátszva, így nem volt nem volt nehéz 1998-ban a Barátok köztöt alapító angol team-nek rátalálni. A sikeres évek után különbözõ -botrányos- okok miatt (amikrõl már nem szívesen beszél) a konkurens csatornához igazolt ahol két évet töltött.

– Szia Gábor, köszönjük, hogy elvállaltad az interjút, annak ellenére, hogy fél éve senkinek nem adtál.
– Kifejezetten és csakis a Jackson ügy miatt teszem ezt meg, egyébként örömmel, mert igazából itt nem én vagyok a téma.

– Miért lényeges, hogy ne veled foglalkozzunk?
– Azért, mert jelen pillanatban képernyõhöz köthetõ munkát nem végzek, és szerintem akkor van helyem az írott sajtóban, ha aktív részvevõje vagyok a közéletnek.

– Ha jól tudom, tanulsz, kommunikációt hallgatsz egy felsõoktatási intézményben…
– Igen, az egyik szak, amit hallgatok a kommunikáció, a másik pedig közgazdaságtan.

– Õszintén szólva, leginkább épp emiatt gondoltam rád, mint interjúalanyra. Tudomásom szerint nem csak elméletben gyakorlod ezt a szakterületet, hanem hazánk egyik legnagyobb vállalatának kommunikációs stratégiájával foglalkozol. Ugyanis, és ezt most már elmondhatom a nektek (igen, nektek olvasók!) a beszélgetés -terveim szerint- Michael kommunikációját fogja taglalni…
Figyelemmel kíséred-e a most folyó mára már igencsak szétcincált Michael Jackson ügyet?

– Természetesen igen, ez az egész ügy a 21. század médiakórképe.

– Kórosnak találod?

– A legmesszemenõbbekig. Ugyanannyira tartom kórosnak, mint az amerikai igazságszolgáltatást. Tulajdonképpen fõként az Egyesült Államokban a média ketrecében van nemcsak az igazságszolgáltatás, a politika, de még az emberek mindennapjai is. Mi európaiak talán a kultúránk miatt ennek a ketrecnek az ajtaja nem zárult ránk, és ebben nagyon nagy felelõssége van nemcsak a “médiacsinálóknak”, hanem az azt fogyasztóknak is.

– Miben nyílvánul meg a felelõsségvállalás?

– A médiacsinálóknak a felelõssége a mindenkori sajtóetika szigorú betartása, a fogyasztóknak pedig fenntartással kell lenniük az õket elárasztó sajtótermékekkel szemben.

– Mit gondolsz a jelenleg Michaelt körülvevõ kommunikációs csapatról?
– Érthetetlen módon banális és amatõr lépéseket tesznek. Néha már azt gondolom, de lehet, hogy csak üldözési mánia: ellenségei dolgoznak rajta. Amikor egy kreáltnak is mondható, az igazságszolgáltatás szigorát hirdetõ ügyben pellengére állítanak egy zenészlegendát és talán a világ legismertebb közszereplõjét, akkor idõben el kellett volna dönteni, milyen kommunikációs stratégia mentén halad Michael Jackson csapata.

– Mi lehet a mostani stratégia?

– Ebben a pillanatban végre felfogták, hogy válságkommunikációt kell folytatni annak érdekében, hogy a számomra ostoba intézménynek tartott esküdtszéket olyan irányba befolyásolják, amely ügyfelüknek kedvez.

– De hát az esküdtek el vannak zárva a külvilágtól…

– Ugye azt nem gondolja senki komolyan, hogy az esküdtszék tagjai éveken keresztül nem olvasnak újságot, nem néznek tv-t, nem hallgatnak rádiót, satöbbi. Vicces ember, aki magát ebbe ringatja.

– Jogos-jogos, ott a pont.

Az elõbb említetted a válságkommunikáció kifejezést. Ez mit jelent ebben az esetben?
– Minden eseményt, személy, gazdasági vagy politikai változást kommunikációs szempontból termékként kezelünk. Jelen esetben Michael Jackson a termék, és látható jelei vannak, hogy válságstratágiát állítottak fel médiaszakemberei. Ebben az esetben látható, hogy alapvetõ személyiségjegyek kihangsúlyozásában a súlypontokat eltolták, például az érinthetetlen Michael Jackson mára pizsamában megjelenõ és sebezhetõ ember, és a dúsgazdagság látszatát a kisemmizhetõ ember képére cserélték fel. A válságkommunikációnak az egyik alapvetése, hogy nem igazolni és harcolni akar, hanem hárítani. Az amerikai társadalmat ismerve kommunikációs szempontból az egyetlen kiút az ügyfél megsajnáltatása és a popkirályság ideiglenes háttérbe szorítása és az áldozati szerepre való felcserélése. Az a sajnálatos tény, hogy Michael Jackson valóban a média áldozata. Közszereplõ Diana hercegnõn kívül nem volt még ilyen sötét veremben. Szomorú azt látni, hogy a korábban túldimenzionált sajtójelenlét fájdalmasan visszaüt.

– Ezek a mondatok jó pár kérdést vetnek fel bennem. Én úgy tudom, hogy a szegénység látszatát nem Michaelhez közelálló emberek csepegtették ki, hanem bizonyos üzleti ellenfelei…
– Ez nem szorosan kommunikációs téma, de én is biztos vagyok benne. Sajnos csakis üzleti érdekkülönbségek korbácsolhatnak fel egy ilyen ügyet, tehát igazad lehet… Az igazán nagy baj az az, hogy véleményem szerint mind karrier és életmû szempontból, mind pedig emberileg Michael Jacksont valóban és véglegesen tönkre fogja tenni.

– Említetted, hogy válságban nem a harc az általában leginkább célravaezetõ út, hanem a hárítás, a kesztyû levétele… Michaelnél az utóbbi idõben megfigyelhetõ volt a dac, a szembenállás…
– Rossz tanácsadói voltak, vagy esztelenül konok õmaga.

– Bizony, Michaelnél az utóbbi idõben igen gyakoriak a leváltások, tagcsrék, ami mindkét állítást alátámaszthatja.
– Ez a külsõ szemlélõnek azt bizonyítja, hogy Jackson pánikban van. Ez pedig az egyik legrosszabb kép, ami kialakulhat róla.

– Szerencsére errõl a széles közvélemény kevesebbet tud, mint a rajongók…

– Szerintem a rajongó sem tud semmit…

– Lényeges lenne-e számodra, hogy az ügyfeledrõl a teljes valóságot tudd?

– Egy kommunikációs stratégiát felállító és mûködtetõ szakembernek általában mindent tudnia kell munkaadójáról. Általában az elsõ számú bizalmi ember és mindenképpen többet tud, mint például egy jogász. Gondoljunk csak egy elnökválasztás kommunikációját elvégzõ ember helyzetére és felelõsségére. Általában (ellentétben az ügyvédekkel) az ügyfél esetleges bukásával mindig együtt bukik a kommunikációs stratéga. Ezzel szerintem mindent elmondtam.

– Mi volt az alapvetõ hiba amire alapozod az amatõrséget?
– Az, hogy valamelyik hülye azt tanácsolta neki, hogy engedje be az otthonába a sajtót és járuljon hozzá Martin Bashir interjújához.

– Miért mondod ezt?
– Csalódott leszel, mint rajongó, de általában egy kreált képet kell nyújtani a közvélemény felé, mert a kreált képet kell odaadni hogy szétszedjék, csámcsogjanak rajta, dicsõítség, avagy a sárba tiporják. Ilyenkor a valódi privátszféra érintetlen és sértetlen maradhat. Azért említettem hogy csalódott leszel, mert idõvel rá kell jönnöd, hogy igazából nem tudsz semmit a valós Michael Jacksonról.

– Igen, Michael karrierjét mindig is körüllengte a misztikum, a varázslatosság, megfoghatatlanság… Ugyebár ismerjük azt a mára már elcsépelt frázist, miszerint kétféle sztár létezik, az emberközeli srác a szomszédból (például Bruce Springsteen), vagy mint Michael Jackson, az elérhetetlen félisten. Bizonyára nem véletlenül példálóznak utóbbi kategóriában éppen Michael Jacksonnal…:
– Ez a kategória mára tényként kezelendõ, tehát mára már egy adottság.

– Vagyis nem lehet igazán egyik kategóriából a másikba ugrálni anélkül, hogy az eddig gondosan kialakított kép ne csorbuljon…
– …vagy ne vesszen el.

– Elveszett a valódi M.J. kép?
– Véleményem szerint végérvényesen. A bíróság bárhogyan dönt, annak a helynek a közelébe nem lehet ugrani kommunikációs szempontból, ahol a per elõtt volt az emberünk. Annak is örülhetünk, hogy az ostoba amerikai igazságszolgáltatás nem akar majd egy újabb bõrt lehúzni az ügyrõl. Mostanában hallani olyanokat is, hogy MJ a per után elköltözik majd az USA-ból. Hát, ezt jó pár éve meg kellett volna lépni. Az a szörnyû érzésem van, hogy mindennel el van késve.

– Te mit tanácsolnál neki?
– Nem lenne egy tanácsom számára. Intézkedés-sorozat lenne, amely több évre szól, és minden lényegi kérdésben utasításszerû rendszerben foglalja össze a teendõket és a nyilatkozati rendet. Ha ezt nem tudja maradéktalanul elfogadni és alávetni magát, nem foglalkoznék az üggyel.

– Milyen intézkedés-sorozatra gondolsz?
– Programtervre. De ehhez ismernem kellene Õt. Fõképpen mentális és egészségügyi állapotát. Mert a “pakliban” benne lehet a nyilvánosság elöli teljes elzárkózás. Ilyenkor MJ-t, mint legendát kell ápolni és mást nem kell tenni. Aki a média alapján gondolja, hogy ismeri, az éppolyan totális tévhitben él, mint sajnos Ti, a rajongók. Ám, hogy a kérdésedre válaszoljak, az elsõ pont valószínüleg a pert követõ nyilatkozatok helye, sorrendje, idõpontjai és szövege lenne. A perben valószínüleg felmentik bizonyítékok hiányában. A második pont a költözés lenne Európába. Ebben az ügyben a rendkívüli bulvármédia érdeklõdés lenne, melynek tartalma kiütné a jelenleg megrekedt (kisfiúk-per) témát. Elõször is pl. egy franciaországi kastélyingatlan vásárlásakor a kapcsolható témák lesöpörnék az eddigi beidegzõdéseket. Használnám az ingatlan történetét, az eladó fél személyét, stb.


– Igen, ez valoban jo otletnek tunik..

– Pont errõl van szó! Olyan elemek kellenek ilyen esetben, amire a közönség soha nem gondolt volna. Aztán 1 évig teljes csend, majd bejelenteném, hogy MJ visszavonul és búcsú-világturnét szervez. Az a tudat, hogy -jelen esetben- MJ utoljára látható pl. Budapesten, Prágában, vagy bárhol, mozgósítja a maximális közönséget. Ez az utolsó dobás. Itt kell vigyázni, hogy végigcsinálja a turnét mindenféle hisztéria nélkül. Nem lehet a különcködésrõl, gyengeségrõl, betegségrõl, “kivel aludt”, stb. kérdésrõl szó a sajtóban. Ha sikerül a búcsúturné, természetesen nem búcsú a búcsú. Akkor csak beetettük a világot…

– Vicces is és félelmetes is, amiket mondasz.
– Igen, olyan, mint a politika-csinálás. De ezek csak az én kényszerûen megalkotott terveim. Valószínûleg az MJ karrier véglegesen tönkrement. Ennyit nem bír ki egy mítosz sem. Be kell látni, ilyen szinten, az ilyen mértékû sztárság és karrier és életveszélyes. A média számára zsinegeken rángatott bábúk vagyunk. Mi is és MJ is. A XXI. Században szerintem a legveszélyesebb dolog, hogy veszélyesen és észrevehetetlenül eltûnik a valóság és az igazság. Egyre kisebb esély van a dolgokat, jelenségeket valójában megismerni. Az embernek az az érzése, mindenki és minden, egy pillanatnyi fantomkép. Mint a web világában. Riasztó, rideg érzés ez.

– Elég kiábrándító zárógondolat…

– Igen, az. De ne feledjük el: MJ-on keresztül a Világ láthatott, hallhatott egy zene-zsenit, aki maradandóat alkotott, rajta keresztül láthattuk, hogy emel egekig és hogyan döngöl a földbe a média, láthattuk, hogy az egykori “jóbarátok” hogyan válnak nyilvános ellenséggé némi pénz reményében. És azt is látnunk kell, ebben a bonyolult rendszerben maga MJ sem vétlen. De miért is lenne az? Ember.

– Köszönöm.

Schiff András
/Senior AJX/