2005. Januárjában a Michael Jackson ellen indított perben a bíró megengedte Jacksonnak, hogy kiadjon egy közleményt, ami mellett a sztár egy interjút is végigcsinált Geraldo Riveraval:

Geraldo Rivera: Hogy vagy?
Michael Jackson: Hogy vagy?
GR: Örülök, hogy látlak.
GR: Szoktál még nevetni?
MJ: Persze, sokat nevetek.
GR: Akkor nevetsz ha éppen egy stúdióban vagy, mint ez és a zenével foglalkozol?
MJ: Természetesen szeretem a zenét.
GR: Jó visszatérni a zenéhez?
MJ: Fantasztikus, mivel….ahh…ez az életem. Ez az amit csinálok.
GR Mostanában elég stresszes voltál…tudod, szeretnél beszélni arról, hogy érzed magad?
MJ: Jól vagyok Geraldo. És te hogy vagy?
GR Annak ellenére, hogy mi folyik a világban te jól vagy?
MJ: Köszönöm szépen, nagyon jól vagyok.
GR Tudod, csodálatos volt téged együtt látni a gyerekeiddel. Azt gondolom, hogy ez az igazi Michael Jackson, akit még nem láttunk, te a gyerekeiddel, egyik pelenkában, a másik kettõ is kicsi még…nem tudom elképzelni, hogy boldogulsz nanny nélkül.
MJNos, én nagyon szeretek magam gondoskodni róluk…..élvezem, és ezért szervezem így, hogy én vigyázhassak, gondoskodhassak róluk. Számomra ez megnyugtató, és sok örömöm van bennük, ettõl vagyok boldog és ettõl nevetek, tudod, õk gyönyörû, kedves, ártatlan gyerekek.
GR Láttam, hogy te voltál a döntõbíró, amikor a Nickelodeon és a Disney csatorna között kellett választani. Nehéz problémákat kell megoldanod, de egy normális életed van a gyerekeiddel. Jó ezt látni.
MJ: Köszönöm. Õk teszik ezt lehetõvé.
GR Mesélj nekem arról, hogy mit jelentenek neked a gyerekek, a saját gyerekeid.
MJ: Ezt nehéz szavakba önteni, mert egyszerûen mindent jelentenek nekem. Ahogy elmagyaráznád, hogy mit jelentenek neked a gyerekeid….az egész világot jelentik nekem, reggelente mikor felébredek õk adnak nekem erõt. Megreggeliztetem õket, pelenkát cserélek, olvasunk ha szeretnének, olvasni nagyon sokat szoktunk, bújócskázunk és nagyon jól érezzük magunkat.
GR: És te tudsz számukra egy olyan világot teremteni, ami kezd hasonlítani a normálishoz? Nyilvánvalóan másfajta világot nem ismernek.
MJ: Természetesen megpróbálom a legjobbat tenni számukra.
GR Tehát ez egy kihívás számodra.
MJ: Igen, és természetesen én szeretnék a világ legjobb apukája lenni.
GR: Tudják, hogy ki vagy te? Vagy azt, hogy mit jelentesz az embereknek?
MJ: Igen tudják. Velem voltak az utazásaim során, ültek tengernyi rajongóval körülvett limuzinban.
GR: Szeretik ezt?
MJ: Izgalmasnak találják. A színpadra is fel szeretnének jönni. Szokták is kérni, hogy had jöhessenek fel velem a színpadra. Biztos vagyok benne, hogy fel is fogom õket vinni, és elsõ alkalommal megmutatom majd õket a világnak.
GR: Nem szokták mondani, hogy “Papa, haza szeretnék menni és nézni a Nickelodeont”?
MJ: De valószínüleg (Michael nevet)
GR: Ezt is mondják.
MJ: Igen.
GR: Hogy érzed magad, most, hogy ismét a stúdióban ülhetsz és a zenére fókuszálhatsz? Bizonyos értelemben ez segítség, megkönnyebbülés számodra, igaz?
MJ: Nagyon jó érzés. Olyan érzésem támad itt, mintha otthon lennék. A saját dolgaimmal foglalkozhatok, és ezért vagyok itt. A mûvészettel, ami lehet film, zene…bármi. Ezt szeretem.
GR: Szóval így érzed magad a legjobban? Vagy a kreatív folyamat alatt?
MJ: Igen, a kreatív folyamat alatt, imádom az alkotás folyamatát…

GR: Láttalak Randyvel, ahogy egymással viselkedtek és ez nagyon emlékeztetett rám és a testvéreimre. Melyikõtök a nagykutya?
MJ: Randy.
GR: Én nem ezt láttam. De megbízol a családodban.
MJ: Természetesen, bíznod kell a családodban.
GR: Ez amolyan a “vér fontosabb, mint a víz” dolog? Vagy mi?
MJ: A család jelent mindent. Ez szeretet. Erre lettünk tanítva. A nap végén is barátok vagyunk, és ez fontos. Bármit is írnak a sajtóban, vagy beszélnek az emberek, mi barátok vagyunk. Nagyon szeretjük egymást.
GR: Tehát nagyon erõs a családi kötelék a sok pletyka ellenére is?
MJ: Az szenzációhajszászat.
GR: Hogyan kezeled ezt?
MJ: Hogy kezelem a szenzációhajhászást?
GR: Igen, hogyan bírkózól meg azzal, hogy veled kapcsolatban annyi mindent eltúloznak, kinagyítanak már már groteszk módon.
MJ: Ez olyan, mintha egy kitalált filmet néznél. Mivel ez kitaláció. Mintha science fiction-t néznél. Ez nem igaz. És én tudom, hogy ez nem igaz, és ezért nagyon szomorúvá tesz az a tudat, hogy az embereknek ezt kell olvasni, és el is hiszik.
GR: Nem érzed úgy, hogy legszívesebben minden héten tartanál egy sajtótájékoztatót, amiben elmondanád, hogy amiket írnak az hazugság, és közölnéd az igazságot is?
MJ: Tudom, hogy az igazság napvilágot fog látni… én én az igazságot mondom.
GR: Utánanéztem, és nem találtam senkit sem akit nálad komolytalanabbúl vádoltak volna meg a legmebotránkoztatóbb okok miatt. Az egyik ügyvéded mesélte, hogy egy Billie Jean Jackson nevezetû hölgy felhívta és a következõket mondta: “Ne fogadjon el több csekket ügyvéd úr, én vagyok az anya….Billie Jean” – nyilvánvalóan a slágeredbõl jött a név. Milyen hatással van ez mind rád?
MJ: Van-e rám hatással? Igen van, de immunissá váltam már bizonyos téren, rinocérosz bõröm van, de ugyanakkor én is ember vagyok. Így minden ilyesmi fáj nekem is, de erõs vagyok. És egyszerûen nem szeretem, ha az emberek téves információt hallanak.
GR: Például a tavalyi pletyka a négyes ikreidrõl?
MJ: Ez egy idióta pletyka volt.
GR: Majd késõbb két gyerekrõl beszéltek már csak. Nem tudom mi történhetett a másik kettõvel, talán a marslakók rabolták el õket?
MJ: Hallottam errõl a történetrõl, és nincsenek ikreim. Azt mondták, hogy rejtegetem õket, vagy hasonló. Ismételten csak egy pletykáról volt szó.
GR: Tehát ez egyáltalán nem igaz.
MJ: Minél nagyobb sztár vagy, annál nagyobb célpont is egyben. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy én egy “hiper-szuper” sztár vagyok, hanem azt, hogy az emberek a hírességeket kezdik ki, mi vagyunk a céltábla. De az igazság mindig gyõz. Hiszek ebben. Hiszek Istenben, érted?
GR: A hit erõt ad neked?
MJ: Természetesen igen.
GR: És mi a helyzet a barátsággal?
MJ: Mi van a barátsággal?
GR: Megbízol a barátaidban? Az emberek melletted álltak a nehéz idõkben? Kik a legjobb barátaid?
MJ: A gyerekeim, a családom, a testvéreim és igen, a legtöbb ember mellettem állt. A legtöbb ember.
GR: Meg szeretnéd említeni a neveiket?
MJ: Konkrétan nem ismernéd õket, szóval így uh..
GR: Elizabeth Taylor?

MJ: Oh igen, õ nagyon hûséges, mindig találkozunk. Õ egy nagyon kedves barátom, épp most voltam nála. Nagyon jól el szoktunk beszélgetni telefonon esténként, hetente többször is.
GR: Mióta vagytok barátok?
MJ: 16 éves korom óta ismerem közelrõl Elizabeth-et.
GR: És 6 éves korod óta zenélsz?
MJ: Igen.
GR: Sosincs eleged belõle?
MJ: Nem egyáltalán nem, sosincs belõle elegem.
GR: Tényleg. És Randy-bõl sincs soha eleged? Hölgyeim és Uraim, most itt van velünk Randy.
MJ: Soha, soha, soha, õ csodálatos. Õ nagyszerû, támogató, brilliáns.
GR: Szóval mind különbözõek. A te családod is bolondos, éppúgy, mint az enyém.
MJ: Az összes testvérem teljesen különbözõ, mint minden más családban, nálunk is megvannak a különbözõ elemek, és ettõl vagyunk egy család.
GR: Ilyen nagyfokú biztonsági õrizet mellett, hogy tudsz normális életet élni? A saját birtokodon kívül, hogyan tudod élvezni az életet?
MJ: Nem szoktam. Néha ki szoktam menni, de nem mindig. Létrehoztam a saját világomat a kapuk mögött, mert tudod nem mehetek el a helyi moziba, vagy parkba, vagy fagyizni a sarki boltba. Ilyenkor a kapuk mögött szeretnéd a saját világodat létrehozni és ez az amit próbálok tenni. És ezt nem csak én, hanem a családom, barátaim vagy bárki élvezheti.
GR: És a nyugalom iránti szükséglet szüli a sok buta pletykát, spekulációt. Bonyolult helyzet az, amivel meg kell küzdened. De nem panaszkodsz, vagy igen?
MJ: Nem. Megpróbálom kidolgozni magamból…
MJ: “Az újságírás királya”
GR: Mi van a szegény sorsú gyerekekkel? Említetted a Tsunami segélyakciót. Ez micsoda? Az motiválja mindezt, hogy te magad is apa vagy?

———————————————–

MJ: Törõdés. És az, hogy olvasom a Bibliát, tanulok Jézusról, szeretetrõl. Azt mondta, hogy “törõdjetek a gyerekekkel”, “utánozd õket”, “legyél olyan, mint õk”, “és vigyázz másokra”. Gondoskodj az idõsebbekrõl. És minket ebben az értékrendben neveltek fel. Ezek nagyon fontos értékrendek a családomban, és minket ezekkel neveltek fel és a mai napig is nagyon szorosan bennünk vannak.
GR: Mi a helyzet a filmes szerepléseiddel? Ott volt a The Wiz, meg még néhány, de már egy jó ideje nem láttunk a nagy vásznon.
MJ: Saját magam rendezõje leszek. Szeretek rendezni. Szeretek alkotni és úgy gondolom, hogy amikor egy mûvész elõrukkol egy produkcióval, akkor annak olyannak kell lennie, amilyennek a dolgokat õ látja. Érzem és látom ezt. Vizionárius vagyok. Ha megadhatom ezt, akkor megteszem és és ez, amit szeretek a zenében, a táncban és a mûvészetekben is. GR: Úgy gondolod, hogy a mûvészetnek a valós életben is szerepe van? Fõképp a lemezre és a Tsunami segélyakcióra utalok most.
MJ: Karácsony másnapján láttam, hogy az áldozatok száma csak egyre nõ és nõ, hihetetlenné vált, és egyszerüen nem tudtam elhinni, hogy ez mind igaz volt. Teljesen megdöbbentem. Azt mondtam és gondoltam, hogy tennem kell valamit. Ez az amiért Isen tehetséggel ajándékozott meg minket. Hogy adjunk és segítsünk másokon és visszaadjuk amit mi kaptunk. Tehát a testvéreimmel elhatároztuk, hogy írunk egy dalt közösen…
GR: Mit csináltál, felvetted a telefont és mondtad, hogy “hey tesók”? Mit mondtál?
MJ: Azt mondtuk, hogy hey, tegyünk valamit a Tsunami katasztrófa áldozataiért a stúdióban. Jöjjünk össze és szervezzünk valamit. Õk ezt nagyszerûnek találták.
GR: Szerintem az emberek értékelni fogják azt a tényt, hogy visszatértél.
Nem szeretnél egy olyan világba vonulni, ahol a mûvészetedre és a gyerekeidre koncentrálhatnál?
MJ: Szeretném. Úgy értem ez az ami hajt engem. A média. Ez az a világ amiben a legjobban érzem magam.
GR: Gary-ben gondoltál arra, hogy mi lesz veled 46 évesen?
MJ: Sosem gondoltam erre. Tudtam, hogy egész életemben valami csodálatosat szeretnék csinálni, és segíteni másokon, de igazából nem gondoltam erre amikor még nagyon kicsi voltam. Csak énekeltem, táncoltam és nem értettem, hogy az emberek miért tapsolnak, sikítoznak. Tényleg nem. Nem tudtam, hogy ez miért volt…
GR: Amikor ilyen módon nõsz fel a színpadon, mikor tudatosul ez benned? Mikor érted meg, hogy hol helyezkedsz el a társadalomban?
MJ: Több idõt vesz igénybe, ahogy idõsebb leszel. Kialakul egy állandóbb személyiséged, és egyre több ismeretet szerzel. Elkezdesz érvelni és egyre több dolgot értesz meg, és keresgélsz.
GR: Klassz nem, így beszélgetni a TV-ben, ahol az emberek láthatják, hogy milyen normális vagy.
MJ: Mindig ilyen vagyok. Egyszerûen csak magamat adom.
GR: Egy meghatározott ponton Michael Jackson és a Jackson testvérek a mûvészet terén különváltak. Most ez az életedben egy olyan pillanat, amikor újra egyesültök? Nyilvánvaló, hogy folytatni fogod a szólókarriered, de mi a nagy terved, milyen elképzelésed van az életed ezen szakaszában? Mi az amit még nem értél el, mit csinálnál szívesen?
MJ: Sok meglepetésem van. Szeretem a filmeket. Mindig vannak benne újítások, a médiumot egy új közegbe helyezi. A videóklipeket rövid filmekként használtam, hogy egy másik szintre vigyenek. Sok élvezetet jelentett ez.
GR: Szoktál visszatekinteni a múltba, és azon elmélkedni, hogy a Thriller minden idõk legnagyobb példányszámban eladott zenei alkotása? Szoktál elégedetten hátradõlni?
MJ: Megpróbálok erre nem túl erõsen gondolni, mert nem szeretném, hogy a tudat alatti énem azt gondolja, hogy már mindent megtettem, véghez vittem amit csak lehetett. Ezért sem tartok díjakat, trófeákat a házamban. Nem találnál egy arany lemezt sem nálam. Mert ez azt érezteti veled, hogy véghezvitted a küldetésed. Nézzed mi mindent elértem már. De mindig azt szeretném érezni, hogy még nem tettem meg.
GR: Ott volt a Pop Királya, aztán nézem ezeket az elõadókat, ott van egy ój 50 Cent a neve, és van egy másik is, amelyiknek elfelejtettem a nevét… de ismertek, mert túléltek erõszakos támadásokat, majdnem meghaltak és benne vannek ebben a hip-hop dologban… ez egy másik kora a modern zenének. Úgy gondolod, hogy olyan leszel, mint õk, vagy újra eljön az ideje a tradícionális popnak és rocknak?
MJ: A nagyszerü zenék és a nagyszerü dallamok a fontosak. A kultõra változhat, a divat változhat, a vásárlók és a nagyszerü dallamok állandóak. Manapság is hallgatjuk Mozartot, Tschaikovskyt, Rachmaninovot vagy bármelyiket közülük, bármelyiket a nagyok közül. A nagyszerü zene olyan, mint egy darab nagyszerü szobor, egy nagyszerü festmény. Örökre szól. Ez tény.

GR: A másik oldalon viszont ott van például Barbara Streisand, akit egy emelkedõ pontján kérdeztem meg, és aki a BeeGees-el és más népszerü mûvészekkel csinált duetteket, kicsit megváltoztatta a tempóját, hogy meglephesse az embereket.

MJ: Már eddig is sokat csináltam…nem rappelek bennük igazán, de tudnék. Írtam dalokat híres rappereknek rap betétekkel, de õk sokkal jobbak ebben, mint én.
GR: Nem értékeled azt, hogy az elszigetelt életed, és annak ellenére, hogy már régóta nagy sztár vagy, még mindig megvan benned az, ami rajongást, és mély érzést vált ki irántad az emberekbõl? Támogatásként hat ez rád? Egyetértesz ebben velem?

MJ: Igen egyetértek, mert fontos az, hogy szeresd a szomszédaidat.
GR: De honnan jön ez…..honnan jön ez a majdnem ösztönös szeretet belõled?
MJ: Õszintén gondolom, hogy ez az ösztönös szeretet édesanyámtól és Istentõl jön. Így lettünk felnevelve. Az értékek, melyeket édesapám fiatalkorunkban belénkoltott.
Mindig édesanyám kezében volt a Biblia és abból tanított minket – az Istentiszteletekre is folyton elmentünk vele. Hetente négyszer, és boldog vagyok, hogy mindezt megtettük, mert ezek az értékek nagyon fontosak. Nem tudom, hogy nélküle lett-e volna jó cselekedetem.

Gr: Töltesz még idõt édesanyáddal és édesapáddal? Nincsenek túl messze tõled? Mindent egybevéve milyen a kapcsolatod velük? Hozzám nyilvánvalóan édesanyám áll nagyon közel.

MJ: Nagyszerû a kapcsolatom velük. Ebben az idõszakban az ember jobban felismeri, hogy mit jelentenek számára a szülei, és mit tettek érte az életben. Az ember elkezdi nyomon követni, hogy hol is tart az életben, figyelembe véve minden csodálatos dolgot, melyet szüleitõl kapott. Jobban megismeri a szüleit. Nagyon sok dolgot kezdtem el felismerni. Viselkedésmódokat és befolyásokat édesapám és édesanyám által.

GR: A barátom, Cheech, aki ismer téged és akinek a társa Tommy Chong segített a felfedezésetekben “Bobby Taylor and The Vancouvers” azt mondja, hogy ahogy idõsebb lesz egyre inkább édesapja néz rá vissza a tükörbõl. Te is így érzel? Kezdesz te is hasonlítani édesapádra?

MJ: Sok tekintetben hasonlítok édesapámra. Õ nagyon erõs. Egy harcos. Arra tanított minket, hogy mindig bátrak legyünk és higgyünk az eszményeiben, s maradjunk hûek azokhoz. És bármi is történjék, nincs olyan csillag amely túl messze lenne ahhoz, hogy ne érnénk el, soha, semmit sem szabad feladnunk. Édesanyám is ugyanezt tanította nekünk.

GR: Tehát te is egy harcos vagy?

MJ: Teljes mértékben

GR: Így látod magad?
Mesélj nekünk arról, hogy milyennek látod saját magad?

Megpróbálok barátságos és nagyvonalú lenni, az embereknek adni és úgy cselekedni, ahogyan Isten is akarná, hogy cselekedjek. Néha imádkozom és a következõket mondom: “Hol van rám szükség? Mi legyen a következõ cselekedetem?” Mindig is nagyon spirituális voltam ilyen téren. De ebben nincs semmi újdonság.

GR: Láttad már az “Én, Pán Péter ( Finding Neverland) címû filmet, vagy olvastál J. M. Barrie-rõl aki a Peter Pan-t írta?

MJ: Nagyon sokat tudok Mr. Barrie-rõl és sok-sok éve rajongója vagyok.

GR: Ahogy bizonyára te is tudod, volt egy kikövezett útja, hasonló a tiedhez, de ebbe nem szeretnék nagyon belemenni. Mesélj nekünk arról, hogy mi vezetett téged ahhoz, hogy létrehozd Neverlandet. Itt most a helyre gondolok, mert 2-3 Neverland is létezik. Egy ami Peter Pan Neverlandje, egy ami Michael Jackson képzeletében él és ezen kívül létezik egy igazi hely is, amit te magad építettél, ahol meglátogattalak amikor gyerekeket láttál vendégül különbözõ városokból. Miért hoztad létre ezt a helyet?

MJ: Neverlandet saját magam és a gyermekeim otthonául létesítettem, egyszerûen csak felépítettem, mindez szinte tudat alatt történt, mint ahogy korábban is mondtam, hova mehetek? Ez nehéz számomra. Próbáltam kimenni az utcára, de a rendõrök a következõkre utasítottak: “Álcázd magad és adj egy aláírást a feleségemnek!”. Azt kérdik tõlem, hogy “Miért mászkálsz testõr nélkül?” Ezt nem tehetem meg. Nagy ritkán megpróbálom de nagyon nehéz.

GR: De Neverland már azelõtt a tied volt, hogy a gyermekeid megszülettek volna. Magadnak hoztad létre? Az exotikus állatok Michael Jacksoné voltak?

MJ: Magamnak és azért, hogy mindezt megoszthassam másokkal. Lehetõségem nyílt olyasmikre amiket kiskoromban nem tehettem meg. Nem járhattunk el moziba. Nem mehettünk Disneylandbe. Nem lehettünk részesei ezeknek az örömteli dolgoknak. Keményen dolgoztunk, turnékon voltunk és ezt élveztük. Neverland által lehetõvé vált számomra, hogy a kapuk mögött létezzen egy hely, ahol az egész világ megtalálható olyan formában ahogyan azt én szeretem.

GR: Ahogyan Barrie is, létrehoztad ezt a képzeletbeli világot, nem nõtted ezt még ki Michael? Gondoltál valaha arra, hogy bolondos kissé, hogy lámáid vannak, kisvasutad és ringlispired?

MJ: Ez olyan, mintha Istent neveznéd bolondosnak, mert Isten hozta létre ezeket a dolgokat, kicsiket és nagyokat. Más férfiaknak Ferrarijuk, saját repülõjük vagy helikopterük van, s ezek jelentik számukra a boldogság forrását. Számomra az okoz örömet, ha adhatok és megoszthatom amim van másokkal, és ha egyszerûen ártatlanul jól érzem magam.

GR: A te otthonaid. Fõképpen Neverland nagyon szerény, éppúgy a személyes stílusod is. Semmiféle csillogást nem látok. Hogy lehet az, hogy nem hordasz semmiféle gyémánt ékszert, ami azt mondja: Michael?

MJ: Ezen a téren szerény vagyok. Ha hordanék is ilyet, valószínûleg odaadnám az elsõ gyereknek, aki azt mondaná: “wow, tetszik a nyakláncod!”. Mialatt felnõttem, találkoztam sztárokkal, mint Sammy Davis, Fred Astaire, Gene Kelly…ha tetszett valami amit hordtak, és egyszerûen csak azt mondtam, hogy “tetszik ez az ing” odaadták nekem. Ez a showbusiness-nek egy sajátossága. “Add neki”

GR: Annak ellenére, hogy a média reflektorfényében állsz, azon a napon is mikor én meglátogattalak, gyerekeket hívtál a nagyvárosokból, mi késztet erre, hogy gyerekeket szeretnél vendégül látni? Már akkor meg szerettem volna ezt kérdezni tõled, de most teszem.

MJ: Nyolc alkalommal utaztam körbe a Földet. Megannyi kórházban és árvaházban jártam, mint amennyi koncertet adtam. De természetesen errõl nem számoltak be. Nem is ezért teszem, hogy tudósítást kapjon. Szívbõl teszem. Annyi gyerek él a városokban, akik még sosem látták a hegyeket, még nem utaztak körhintán, nincsen háziállatuk, lovuk vagy lámájuk, sõt még nem is látták õket, tehát nekik nyitom meg a kapukat, és látom rajtuk a boldogságot, hallom a szívükbõl kirobbanó hangos nevetést, s élvezik a hullámvasútat, ekkor azt mondom: “Köszönöm Istenem”. Érzem, hogy elnyertem Isten helyeslõ mosolyát, azért mert olyasvalamit teszek, mely örömet és boldogságot visz mások életébe.

GR: Közel állsz a testvéreidhez? Hogyan érint téged az, ha valamibe belekeverednek, gondolok itt pl. a Janet körüli izgalmakra a Superbowl estéjén. Meséld el nekem, hogyan reagálsz ezekre, mint testvér és mint nézõ?

MJ: Nem beszélhetek a nõvérem nevében. Tulajdonképpen én is néztem, de azt a jelenetet nem láttam. Nálam néztem egyik barátommal, Ron Burkle-lal s a moziból néztük hatalmas kivetítõn, de ennek ellenére nem láttam. Másnap értesültem a vitáról, és azt mondtam, hogy “Ez nem lehet igaz”. Egyszerûen én nem láttam.

GR: Úgy gondolod, hogy ezt a vitát felfújták? Szerinted ez egy sajátos Jackson jelenség vagy országunk társadalmi bizonyítványa?

MJ: Ez egy érdekes feltevés. Ez lehet mindkettõ, de nehéz erre választ adni. Inkább erre a kérdésre nem válaszolnék.

MJ: Felhívtad õt esetleg és mondtad neki, hogy “ugyan már, ilyen kicsinységek miatt ne idegeskedj”?

MJ: Igen valami hasonlót mondtam. “Légy erõs, ez is el fog múlni. Ne foglalkozz ezzel”. Láttam már ennél szörnyûbb dolgokat is. Azt mondtam: “Janet, te még túl fiatal voltál akkor, így nem emlékezhetsz rá, de amikor az Oscar díjátadót néztem David Niven-nel hirtelen egy meztelen férfi futott ki. Ez nem az õ ötlete volt, hanem megszervezték és nem csináltak belõle nagy felhajtást.” Ennyit errõl. Az egész világon élõ adásban ment. Másnap csak apró viccként emlegették.

GR: Szerintem létezik egy “Jackson-összetevõ” elem. Úgy értem, hogy az egészet eltúlozták, ez egy tipikus Jackson-eset volt, már már kötelezõ része az eseményeknek.

MJ: Köszönöm.

GR: Tehát, ha a felvételekkel elõrehaladsz, mit várhatunk? Hallhatjuk majd a dalt a rádióban, és küldhetünk majd pénzt az Indiai-óceán régióiban élõ gyermekek számára?

MJ: Nagyon szeretném, hogy így legyen.

GR: Mesélj nekem arról, hogy mit érzel azáltal, hogy adakozol és együtt érzel másokkal? Néha jobban érzem magam, ha adok, minthogy mikor kapok, meséld el, hogy a te életedben hogyan mûködik ez a folyamat.

MJ: Ez csak egy ötlet. Nem tudom, hogy ennek van-e valami köze a pszichológiához. Egyszerûen szeretek keményen dolgozni, megvalósítani dolgokat. A verejtékes munkát elfelejtve megosztom az emberekkel az eredményt, megpróbálom velük megszerettetni, amit létrehoztam. Imádkozni szoktam azért, hogy szeressék az alkotásom. Ez az ami, mint mûvészt, elégedettséggel tölt el.

GR: Frusztrál téged személyesen, és szakmailag, amikor az emberek azt mondják, hogy az új Jackson-project egy bukás, vagy az lesz. A “Number Ones” albumodból 7,5 millió példányt adtak el, szerintem ez egy négyszeres platinalemez, vagy hogy szokták ezt nevezni. És mégis a zeneszakmában egyesek úgy jellemzik, hogy te nem értél vele el átütõ sikert.

MJ: Nem tudom, hogy pontosan melyik lemezrõl beszélsz….a negatív híreket értve. A szenzációt tartalmazó híreket jobban el lehet adni, mint a csodálatos, pozitív híreket. Az emberek szívesebben hallanak pletykákat. Az utolsó 8 albumom közül mind felkerült az elsõ helyre a slágerlistákon, az emberek csak szeretik még szenzációsabbá tenni a dolgokat és történeteket, rémhíreket és egyebeket terjeszteni.

GR: Ez sérti az érzéseidet? Nem szeretnéd azt kiáltani, hogy “Hey, várjatok egy percet és nézzétek át a számadatokat!”

MJ: Ez a közönségesség az emberekben, amit nem szeretek. Ez egy részük, de ugyanakkor ott van a szép oldala is az emberiségnek, nem igaz?

GR: De nem Eminem. Már beszéltünk errõl. Szerintem meg kéne tenned. Miért ne?

MJ: És hogyan szól a kérdésed?

GR: Stevie Wonder mondta, hogy mennyire tiszteletlen volt valakitõl, aki ebbõl a közösségbõl csinált pénzt valamilyen formában szidni azt, és rasszisztának lenni… Mesélj arról, hogyan bántott ez meg téged, és hogyan vélekedsz most errõl az egészrõl?

MJ: Sosem találkoztam Mr. Eminemmel, mindig is csodálója voltam, és az amit tett elég fájdalmas volt egy mûvésznek egy másik mûvésztõl és ez az egész nagyon szomorú. Amit Stevie Wonder mondott errõl mind igaz, nem szeretnék ezzel kapcsolatban többet mondani. Saját magának kell szégyenkeznie arról, amit tett. Stevie azt mondta, hogy egy kis sz**os szutykó alak, megérdemelte ezt az elnevezést. Ez az amit mondott rá. Ezt nem én mondom, Stevie mondta. Õ az egyik legkedvesebb ember a világon.

GR: Ezt mondta Stevie, és Eminem egy sz***os szutykó alak. Szóval, mikor Stevie ezt mondta, volt benned egy hatalmas helyeslõ érzés, testvéri szeretet?

MJ: Szeretem Stevie Wondert. Számomra õ egy zenei próféta. Mindig is szeretni fogom. Rengeteg ember tiszteli õt, és õ egy nagyon erõs személyiség ebben a közegben, és amikor beszél az emberek meghallgatják õt, és nagy hiba volt Eminem részérõl amit tett. Életem legnagyobb részében mûvész voltam, és sosem támadtam más mûvész kollégámat. A nagy mûvészek ilyesmit nem tesznek. Erre nincs szükségük.

GR: Említettem már Janet kudarcát, és az erre való eltúlzott reakciót. Még egyszer, szerinted ezt azért tette Eminem, mert úgy gondolta, hogy úgyis túlvergõdik majd valahogy rajta, hisz Michael Jacksonról van szó?

MJ: Igen. De nem fáj. Ez bolondság. Ez a mûveletlenség egyik fajtája. Remélem, hogy megvolt benne az öröme….

GR: Mint egy hírhedt vicc. Bántja az érzéseidet, és nem szeretnéd, hogy a gyerekeid megnézzék.

MJ: Oh, Istenem, utálnám, ha látnák. Ezt tényleg utálnám.

GR: Végezetül igyekeztünk gondosan kerülni a mostani pert, és egyáltalán nem ejtettünk szót arról ami éppen a levegõben lebeg. Hallgatási rendelet alatt állsz. Tudom, hogy a bíró engedélyt adott neked arra, hogy felolvass egy nyilatkozatot. Nem szeretem ily módon befejezni az interjúkat, de ha fel szeretnéd olvasni ezt a nyilatkozatot úgy gondolom, hogy ez most tényleg fontos.

MJ: Az elmúlt 2 hétben, hatalmas mennyiségben lettek kiadva gusztustalan, felháborító információk a médiának rólam. Ezek az információk részben az elo esküdtszék ülésein készült jegyzokönyvekbol lettek kiszivárogtatva, amelyeken sem az ügyvédeim, sem én nem voltunk jelen. Az információ undorító és hamis… Évekkel ezelött megengedtem egy családnak, hogy meglátogathassa Neverlandet és ott lehessen. Neverland az otthonom. Beengedtem ezt a családot az otthonomba, mert azt mondták, hogy beteg a gyerekük és segítségemre van szükségük… Az évek folyamán több ezer gyereket segítettem, akik betegek voltak vagy nyomorogtak… Ezek az események valóságos rémálmot okoztak a családomnak, a gyerekeimnek és nekem. Soha nem akartam mégegyszer ilyen megalázó helyzetbe hozni… Szeretem a közösségemet, és nagy a hitem az igazságszolgáltatási rendszerünkben. Kérem, hogy gondolkodjanak nyitottan és várják meg, amíg megjelenek a bíróságon. Megérdemlek egy igazságos tárgyalást, mint bármelyik másik amerikai állampolgár. Fel leszek mentve és meg leszek védve, amikor az igazság kiderül…

GR: Michael, van még valami, amit mondani szeretnél?

MJ: Igen. Szeretném, ha a nyílvánosság imádkozna a családomért és értem. Ez nagyon kedves volna. Köszönöm Neked, Geraldo.