A kezdetek

Michael Jackson, a XX. század popzenéjének kiemelkedő alakja. Énekes, táncos, zeneszerző, dalszövegíró, koreográfus, producer. Teljes neve: Michael Joseph Jackson. 1958. augusztus 29-én született Indiana államban, egy Gary nevű kisvárosban. Kilenc gyermek közül hetedikként látta meg a napvilágot. Apja Joseph Walter Jackson darukezelőként, anyja Katherine Esther áruházi eladóként dolgozott. Nyolc testvére közül elsőként egy nővére Rebbie született meg, őt követték a fiúk: Jackie, Tito és Jermaine, majd LaToya és Marlon jöttek világra. Michael után pedig Randy és Janet zárták a sort.
A szegény afro-amerikai család szinte napról napra élt. Joe, hogy a népes famíliának több bevétele legyen, egy Falcons nevű bandában játszott. Nagy értéknek számított a családfő gitárja, amely nélkül elestek volna a plusz bevételtől. A legenda szerint a fiúk apjuk távollétében olykor-olykor kicsenték a gondosan elzárt hangszert a szekrényből és a rádióban hallott slágereket próbálták eljátszani rajta. Egy alkalommal elpattant az egyik húr. Megszeppenve csempészték vissza a meghibásodott gitárt a helyére, ám Joe-t nem lehetett félrevezetni. Rájuk parancsolt, hogy ha már titokban előszedik kedvenc hangszerét, mutassák meg, hogy mit tudnak rajta. Nagy meglepetésére azonban gyermekei határozottan tehetségesnek bizonyultak. Ekkor döntött úgy, hogy a srácokból bármi áron zenekart farag. Nem sajnálta a spórolt pénzét hangszerekre, mikrofonokra, erősítőkre költeni, a családi próbákat pedig kimondottan „spártai” módszerekkel vezényelte.

 


A családi együttes

A  „Jackson Brothers” néven induló, majd később a The Jackson Five-ként ismertté vált öttagú zenekar, (Jackie, Tito, Jermaine, Marlon és Michael) a hatvanas évek első felében számos tehetségkutató versenyt megnyert, mire a Steeltown Records szerződést ajánlott nekik 1968-ban. Az ő gondozásukban jelentek meg olyan kislemezek, mint a Big Boy, a Jam Session, vagy a You’ve Changed. Ezek a korlátozott számban kiadott kezdetleges hanganyagok csupán előfutárai voltak a későbbi profi kiadványoknak. Amerika legnagyobb fekete lemezkiadója, a Motown Records csapott le a fiúkra és 1969 novemberében megjelentette első kislemezüket az I Want You Backet. A dal azonnal sláger lett, s rá két hónapra Diana Ross patronálása alatt megjelent az első nagylemez, mely a Diana Ross Presents The Jackson Five címet kapta. A fivérek karrierje ezzel menthetetlenül beindult. A következő öt évben tizenhárom nagylemezt adtak ki, több kontinensen tévés szórakoztató műsorokban és koncerttermekben léptek föl, s a világ legnépszerűbb gyermek együttesévé váltak. Öt év alatt közel százmillió lemezük fogyott, s olyan slágerekkel futottak, mint az ABC, a The Love You Save, az I’ll Be There, vagy a Dancing Machine. A csapat tehetséges énekes showmanje Michael, már ebben az időszakban megjelentetett négy szólóalbumot. (Got To Be There – 1972, Ben – 1972, Music And Me – 1973, és Forever Michael – 1975.)

A Jackson Five 1975-ben adta ki Moving Violation című utolsó korongját a Motownnál, majd végleg szakított a kiadóval. Megelégelték a Motown producereinek uralmát, megunták dalaik hangzásvilágát, több önállóságot akartak. 1976-ban átigazoltak az Epic Records-hoz, és innentől The Jacksons néven szerepeltek tovább. A csapatban tagcsere is történt. Jermaine-t lemezszerződése és első házassága kötötte továbbra is a Motownhoz. (A kiadó főnökének Berry Gordynak a lányát vette feleségül.) Ezért kivált a csapatból ám helyette a legkisebb fiútestvér Randy lépett be. Első két lemezük a The Jacksons (1976) és a Goin’ Places (1977) közepes sikert arattak. Az új felállásban a nagy visszatérés még váratott magára. A fiúk keresték az „új hangjukat”, s ezalatt saját TV-Showjukban csiszolgatták énekes és tánctudásukat.
Az áttörő sikert az 1978-as év hozta meg. Ekkor jelent meg Destiny című albumuk, melyből rövid idő alatt 3 millió példányt adtak el. A lemez két legmenőbb slágere a Blame It On The Boogie és a Shake Your Body mind a mai napig a korszak legkedveltebb dalai közé tartoznak. A fiúk ekkorra már kiléptek a TV-Show okozta taposómalomból és önálló koncertekkel örvendeztették meg rajongóikat. Még ebben az évben történt, hogy Sidney Lumet rendező szereplőket keresett az Óz, a csodák csodája meséjét feldolgozó filmjéhez, mely a régi klasszikus mozihoz képest új köntösben, fekete énekes szereplőkkel kívánta az ismert történetet újra értelmezni. A The Wiz zenei anyagát a népszerű zeneszerző-producerre, Quincy Jonesra bízta, míg Dorothy szerepét Diana Rossra osztották. Ő ajánlotta be a rendezőnek Michael Jacksont próbafelvételre. Michael a madárijesztő szerepét kapta meg, s a közös munka Quincyvel egy gyümölcsöző együttműködés kezdetét jelentette.

 


Az első önálló sikerek

Az Off The Wall 1979 augusztusában jelent meg, melynek felvételeit Quincy Jones irányítása alatt rögzítették. A köztudatban elsőnek aposztrofált, bár szám szerint az ötödik Michael Jackson szóló album gyorsan a világ legkelendőbb fekete lemeze lett. Akkoriban 6, míg a mai napig több mint 18 millió példány kelt el belőle. A dalok szerzői között maga Michael is szerepelt két saját slágerrel, mellette pedig Paul McCartney, és Stevie Wonder is szerzőként jegyeztek egy-egy dalt. Michael első önálló szerzeményét, a Don’t Stop Till You Get Enough-ot Grammy-díjjal jutalmazták, míg a Rock With You hatalmas közönségsikert aratott.
Egy évvel később ismét összeállt testvéreivel, hogy Triumph címen elkészítsék új stúdióalbumukat, melyről a Can Yu Feel It és a Heartbreak Hotel arattak osztatlan sikert, 1981-ben pedig az aktuális koncertturnéjuk hanganyagát jelentették meg lemezen. Michael karrierje látszólag mind szólóban, mind a családi együttessel a csúcsra ért. Ekkor még senki sem gondolta, hogy soron következő új nagylemeze lesz az, amely kirángatja a nyolcvanas évek popiparát tetszhalott állapotából és évek múltán is a világ legkelendőbb hanghordozójaként emlegetik majd.

 


Thriller

A Thriller 1982. december 1-jén került a lemezboltokba. A kilenc dalt tartalmazó korongon négy önállóan írt sláger (Wanna Be Startin’ Somethin’, The Girl Is Mine, Beat It, Billie Jean), és három Rod Temperton szerzemény (Baby Be Mine, Thriller, The Lady In My Life) is helyet kapott. A Human Nature-t a Toto együttes tagja Steve Porcaro, míg a Pretty Young Thing-et Quincy Jones és James Ingram szerezték. A dalok közül hetet kislemezen is megjelentettek, melyből háromhoz egy-egy korszakalkotó videoklip is társult. Fő erősségük a lineáris cselekményszövés és történetmesélés volt, mely akkoriban nem volt jellemző a klipekre. A Billie Jean egy titokzatos idegenről, a Beat It pedig egy, a West Side Story történetén alapuló bandaháborúról szólt. A Thriller rendezésére Michael, John Landis filmrendezőt kérte fel, akinek az Egy Amerikai farkasember Londonban című morbid horror komédiája volt az egyik legnépszerűbb mozija. A három videó, élükön a közel negyedórás Thrillerrel fiatalok tízezreit mozgatta meg. A sikerhez nagymértékben hozzájárult még a Billie Jean 1983-as előadása a Motown 25, jubileumi ünnepségen. Michael itt mutatta be először a „moonwalkot” és ekkor vált abszolút szupersztárrá. Az album rá egy évre 8 kategóriában nyert Grammy-díjat, és közel 35 milliós eladással büszkélkedhetett. A jelenlegi eladási statisztikák többféle számadatot is hivatalosan kezelnek. Legutóbb a Guinness rekordok könyve 2006 őszén 104 millióra becsülte a lemez eladásait.
A Thriller érában Michael a saját lemezén kívül számos más produkcióban is részt vett. Elkészítette az E.T.-ről szóló meselemezt, mely Steven Spielberg mozijával párhuzamosan került a boltokba. Ehhez kapcsolódott a Someone In The Dark című szám, mely egy újabb kislemez sikert jelentett. Ekkor írta meg Diana Rossnak a Muscles-t, majd később a Bee Gees fiúkkal közösen az Eaten Alive-ot. Duetteket énekelt Jermaine nevű bátyjával, Paul McCartney-val és Mick Jaggerrel, valamint vokálozott Rockwell slágerében a Somebody’s Watching Me-ben. 1984-ben közös albumot adott ki testvéreivel Victory címen, melyen mind a hatan közreműködtek, majd pedig utolsó közös turnéjukra indultak.
1985-ben Michael és Lionel Richie megírták a We Are The World-öt, melyben több mint negyven világsztár vett részt. Céljuk az volt, hogy segítsék az afrikai éhezőket. A Quincy Jones által finanszírozott és szervezett project 30 millió dollárt gyűjtött össze és ráirányította a világ figyelmét az éhezőkre. Még ebben az évben felvásárolta az ATV (American Television Music Ltd.) zeneműkiadót, mely többek között 251 Beatles dal szerzői jogdíjait tartalmazta, s ezzel a gombafejűek csaknem teljes életműve az ő számláját gyarapította.
Soron következő új albuma előtt 1986-ban leforgatta Disneylandnek a Captain EO című 17 perces, háromdimenziós, zenés űrfantáziát. A rövidfilm forgatókönyvét George Lucas-szal együtt írták, a rendezői székben pedig Francis Ford Coppola foglalt helyet.

 


Bad

Michael, az új album „csendes” előzményeként duettet énekelt Stevie Wonderrel (Get It), majd megjelent a Bad korong első kislemeze, az I Just Can’t Stop Loving You. Az nagylemez 1987. augusztus 31-én került a boltokba, és addig soha nem látott PR gépezet robbantotta be a köztudatba. A reklámhadjárat szülőatyja akkori menedzsere, a legendás Frank Dileo volt, aki kiváló stratégiai és üzleti érzékkel repítette Jacksont egy újabb csúcs felé.
Első nagy durranásként a címadó Badet dobták piacra és egy Martin Scorsese rendezte videoklippel, valamint egy rövidfilmmel reklámozták a mai napig népszerű bombaslágert. Szeptember közepén Michael megkezdte első szóló turnéját, a Bad turnét, mely csaknem másfél éven keresztül zajlott és 123 élő show-val kápráztatta el a világot. Az album slágereit néhány hónapos csúszásokkal apránként „csöpögtetve” jelentették meg kislemezen, s fantasztikus klipek segítségével juttatták őket a slágerlisták élére. Ilyenek voltak a The Way You Make Me Feel, a Man In The Mirror, az Another Part Of Me, a Dirty Diana, a Smooth Criminal, a Leave Me Alone és a Liberian Girl. A Bad népszerűségét segítette elő Michael Moonwalk című önéletrajzi írása és Moonwalker című látványos mozifilmje is. Az LP 10, majd a CD változat 11 dalt tartalmazott, mely a mai napig 30 millió példányban kelt el, s a világ addigi legnagyobb bevételt hozó koncertturnéját produkálta.
Ezt követően Michael - bár már nem volt tagja a The Jacksons-nak, - közreműködött testvérei lemezén a Jackson Street 2300 című dalban, s fellépett Sammy Davis Jr. ünnepi műsorában.
A Bad korszak árnyoldalát a hatalmas hírnév elviselése jelentette. Jackson ekkor már a világtól elzártan, Neverland Valley Ranch nevű birtokán élt. Nem segített a pozitív „image” megtartásában arcának állandó változtatása sem, melyhez nagymértékben hozzájárult vitiligo nevű bőrbetegsége és egy Pepsi reklámfilm forgatásán szerzett komoly égési sérülése is. Híres volt adakozó természete, udvarias és intelligens magatartása, ám megszállottan védte magánéletét, és furcsaságai a sajtónak állandó piszkálódásra adtak okot. A róla kialakult közvélemény menthetetlenül ketté vált, s Jacksont egyszerre imádni és gyűlölni a divatos társasági élet nélkülözhetetlen velejárója volt.

 


Dangerous

Michael Jackson az új évtizedben radikális zenei változásra készült. Menedzserét és producerét egyaránt menesztette. Quincy Jones hiányát Teddy Riley és Bill Bottrell társproducer / társszerzőkkel pótolta, s az eddigitől merőben eltérő hangzásvilág kidolgozásába kezdett. Az elvárások a korábbinál is magasabbak voltak vele szemben, ő azonban bízott az ösztöneiben és ragaszkodott az új elképzeléseihez. Ekkor kötötte meg a szórakoztatóipar legnagyobb összegű, 1 milliárd dolláros szerződését kiadójával a Sony Music Entertainmenttel, mely tíz évvel később a karrierjét veszélyeztető kényszeregyüttműködéssé vált.
1991. november 14-én egy videoklip borzolta föl a kedélyeket. Ez volt a Black Or White, a Dangerous album első slágeréhez készített videó. A rendező ismét John Landis, a Thriller direktora lett. A 11 perces alkotás második felében látható „ámoktáncot” a jóérzésű amerikai szülők nyomására kivágták az alkotók, így maradt a dal terjedelmével azonos hosszúságú klip, melyben az újnak számító morphing technológia különleges effektjeit is megcsodálhattuk. A látványos zenés videók sora azonban ekkor kezdődött igazán. A Remember The Time, az In The Closet, a Jam, a Who Is It, a Heal The World és a Give In To Me rövidfilmjeit egytől egyig olyan nagynevű rendezők készítették, mint John Singelton, Herb Ritts, vagy David Fincher és olyan sztárok szerepeltek bennük, mint Macauley Culkin, Eddie Murphy, Naomi Campbell vagy Michael Jordan. A klipekkel együtt megjelentetett slágereket a Bad korszak PR stratégiájával megegyező módon reklámozták, a Dangerous turné pedig még grandiózusabb vállalkozásnak bizonyult, mint a négy évvel korábbi Bad. Az album eladásai egyes felmérések szerint néhány millióval túl is szárnyalták a Badét.
1993 februárjában másfél órás interjút adott birtokáról a talk-show királynő, Oprah Winfrey-nek. A műsor nézettsége az egekbe szökött. Michaelt sosem lehetett látni azelőtt ilyen hosszan nyilatkozni. Nyíltan beszélt gyermekkoráról, kapcsolatairól, bőrbetegségéről és plasztikai műtéteiről. Kifejtette véleményét családról, show-bizniszről és sikerről egyaránt.

A Dangerous sikerfolyamának egy gyerekmolesztálási ügy vetett véget 1993 őszén. Egy 13 éves fiú, Jordan Chandler szülei azzal vádolták meg a szupersztárt, hogy szexuálisan több alkalommal is zaklatta gyermeküket. Kártérítést követeltek és perrel fenyegettek. A sajtó azonnal rákapott a témára és mindent megtett annak érdekében, hogy mielőtt az igazságra fény derül, befeketítsék Jacksont és esélytelen maradjon a rosszindulatú közvéleménnyel szemben. A több hónapos huzavona peren kívüli egyezséggel zárult. Michael ügyvédei tanácsára fizetett a családnak, hogy a botrány mielőbb lecsengjen és megtépázott hírnevét a lehető leggyorsabban helyreállítsa. A család kifizetése sokak szerint egyet jelentett bűnösségének beismerésével. A kételkedők közül nyilván kevesen tudták, hogy a fiú kizárólag tudatmódosító szer hatása alatt vallott Jackson ellen, a rendőrségi eljárás pedig a kifizetés után még fél évig folyamatban volt, míg végül bizonyítékok teljes hiányában zárták le az ügyet.

 


History

1994. május 26-án Michael váratlanul feleségül vette Elvis lányát, Lisa-Marie Presley-t, s augusztus elején együtt érkeztek Budapestre, hogy felvegyék Jackson következő albumának kedvcsináló klipjét. A Hősök terén, a Budai várban és a Lánchídon zajló forgatás fenekestül felforgatta a magyar fővárost, s a rajongók tisztes távolságból önmagukat alakítva statisztálhattak kedvencüknek.
A History album csaknem egy évvel később, 1995. június 16-án került a boltokba. A dupla CD 15 Best of slágert és 15 új dalt tartalmazott. A Budapesten rögzített teasert végre láthatta a világ, melyben Michael egy világmegváltó történelmi hősként jelenik meg, akinek szobrot emelnek elvakult hívei. A szerénynek nem mondható videóval alaposan túllőtt a célon. A megaláztatásából talpra állt előadóművész helyett egy személyi kultuszban tobzódó diktátort sikerült alakítania. Szerencsére a kedvcsináló koránt sem lett olyan népszerű, mint a dalaihoz készült videók. Ezek közül elsőként a húgával, Janettel közös Scream durrant nagyot, melynek korszakalkotó klipjét Mark Romanek hozta tető alá. A „dühös” Michael Jacksonból kaptunk bőven az új hanganyagon. Számos dalában szidalmazta a médiát és egyéb rosszakaróit (D.S., Money, Tabloid Junkie, Too Bad), mégis a You Are Not Alone című R. Kelly ballada találta leginkább szíven a közönséget. Zseniálisan sikerült még a szintén dühös They Don’t Care About Us, a magányról sóhajtozó Stranger In Moscow és a világbéke dalok sorának újabb, ezúttal pesszimistább darabja az Earth Song. Két feldolgozás is felkerült a korongra, az egyik a Beatles Come Togetherje, mely már hallható volt a Moonwalker fináléjában, a másik pedig Chaplin keserű-édes bölcselkedése, a Smile.
Még ebben az évében a kincset érő ATV katalógust egy Sony Music-kal kötött újabb szerződés értelmében 50-50 százalékban közösen birtokolta kiadójával, mely még szorosabbá fűzte üzleti viszonyukat s kezdte alárendeltté tenni Jacksont a Sony-val szemben.

Az új korongot népszerűsítő turné 1996. szeptember 7-én startolt Prágában. A gigantikus koncertkörúton a megszokottnál picit fáradtabb és majdnem végig playbackkel manipuláló Jackson még mindig erején felül teljesített. A turnéval párhuzamosan 1997 májusában kiadta Blood On The Dance Floor című remix albumát, melyen a History 8 újrakevert nótája mellett 5 új sláger is hallható volt. Ezekből kettő, (Ghosts, Is This Scarry) az új Ghosts című közel 40 perces zenés horrorjához készült, melyet Stephen Kinggel közös forgatókönyv alapján az effekt specialista Stan Winston rendezett meg. Míg a History 18, addig a remix album 7 millió példányban talált gazdára.
A History dal újrakevert változata egy nagyon korszerű videoklippel egészült ki, mely képeit tekintve egyfajta összefoglalója volt teljes életművének. Michael látszólag hosszabb időre visszavonulni készült. A kilencvenes évek végén megjelentetett még egy limitált maxit (On The Line), szerepelt Liz Taylor partiján és 1999 nyarán két jótékonysági koncertet szervezett, melyeken maga is fellépett. Új albumról, és egy mozifilm tervről kiszivárgott ugyan néhány mendemonda, de valójában Jackson 30 évnyi intenzív közszereplés után egyre inkább családja körében érezte jól magát. Lisa-Marie-től egy év után elvált és feleségül vette korábbi ápolónőjét, Debbie Rowe-t aki két gyermekkel ajándékozta meg őt. Prince 1997 februárjában, míg Paris 1998 márciusában született meg. Debbie-vel néhány év után elváltak, a gyerekek pedig közös megegyezés alapján apjuknál maradtak.

 


Invincible

Michael Jackson sajtója 2000 körül elsősorban gyenge egészségi állapotáról, bizarr külsejéről és a Neverland új épületei után elkövetett állítólagos adócsalásokról szólt. A médiát egyszeriben nem érdekelte Michael szakmai múltja, ezért alig foglalkoztak készülő új albumával, melynek stúdiómunkálatai csaknem két és fél évig tartottak. Több lemezre elegendő hanganyagot rögzített, melyből 16 dal kapott helyet a 2001. október 30-án megjelent Invincible albumon.
Első slágere, a You Rock My World két rádiós műsorvezetőnek köszönhetően kezdetben illegálisan került fel az Internetre, majd a kiszivárgást követően hivatalosan is elkezdték játszani a gyorsan népszerűvé vált dalt. A rádiós sugárzáshoz képest több hetet késő klip, majd a még egy hónapot csúszó maxi, hamar ráébresztette a rajongókat, hogy komoly gondok vannak a kiadás körül. A megszokott profi gépezet valami miatt ezúttal rosszul működött. A Sony Music októberre, az album és a Cry videoklip megjelenésére ura lett a helyzetnek és erős kampányt szervezett az új anyag népszerűsítésére, a következő néhány hónapban azonban fokozatosan visszalépett. A Butterflies amerikai kiadása volt az utolsó szalmaszál, amit a Sony hajlandó volt keresztbetenni az ügy érdekében és Michael sem kapaszkodhatott semmi másba. Az album várva várt slágergyanús dalai, mint az Unbreakable, a 2000 Watts, vagy a Santanaval közös Whatever Happens semmilyen promóciót nem kaptak, s a világ számára ismeretlenek maradtak egy a saját kiadója által megbuktatott kiváló lemezen. A negatív kampány ellenére az albumból világszerte 8 millió példány talált gazdára.
A gondok pedig egyre sokasodtak. Michael ekkor ünnepelte szóló karrierjének 30. évfordulóját, melynek tiszteletérre két hatalmas élő show-t szerveztek szeptemberben a Madison Square Gardenben. A számos sztárvendég fellépésével megvalósult hangulatos koncertekről a World Trade Center elleni merénylet miatt szinte egyáltalán nem írtak az újságok. Amikor pedig a katasztrófa áldozataiért közel 35 énekes közreműködésével két nyelven is felvett What More Can I Give című jótékonysági dalát sem volt hajlandó kiadni a Sony, akkor a Jackson gépezet végleg összeomlott. A kiadó hozzáállása mögött valószínűleg az ATV katalógus állt, melyre a Sony Music, Jackson megbuktatásával kívánta rátenni a kezét. Michael ekkor szervezkedni kezdett a multicég pápája, Tommy Mottola ellen, akit rövid időn belül menesztettek. Ekkor már mindenképpen meg akart szabadulni kiadójától, de hogy a több mint egy évtizede megkötött gigaszerződését teljesítse, megjelentetett egy válogatáslemezt Number Ones címen.

 


A per és következményei

Martin Bashir, Michael Jacksonról készített dokumentumfilmje a Living With Michael Jackson, 2003 elején nagy botrányt keltett. Bashir, beharangozója szerint a „valódi” sztár hétköznapjait kívánta megmutatni, magát Michaelt is ezzel hitegette, ám a végeredmény egy elfogult, szubjektív bulvár anyag lett. Válaszként Michael is megcsinálta saját verzióját a saját operatőreivel rögzített felvételekből, ám ezt jóval kevesebben láthatták. Bashir filmjének egyik jelenetében a szupersztár bemutatott egy fiút, Gavin Arvizot, aki rákos volt, de az ő támogatásának köszönhetően elkezdett kigyógyulni a gyilkos kórból. A tíz évvel korábbi pedofília ügyre pedig magyarázatként mindketten elmondták, hogy bár Michael szobájában aludtak már gyerekek, ő általában ilyenkor a földön feküdt. A gyermekekhez fűződő viszonya abszolút baráti, szexuális vonzalomról szó sincs. Mindezt akkor Gavin is alátámasztotta.
A film hatására két gyermekvédő szervezet és a santa barbarai rendőrség nyomozni kezdtek Jackson birtokán. Több Neverlanden vendégeskedő családot kihallgattak, ám sem a gyermekek, sem pedig a szüleik nem vallottak Jackson ellen, sőt határozottan pozitívan nyilatkoztak róla. Az ügy néhány hónap alatt lecsengett, majd november 18-án a Number Ones megjelenésének napján Michaelt letartóztatták, birtokát felforgatták, de 3 millió dollár óvadék ellenében szabadlábon védekezhetett. Az újabb gyermekmolesztálási pert egykori pártfogoltja, Gavin és szülei akasztották a nyakába. Meglehetősen banálisan csengett, hogy egy halálos korból kigyógyító jótevő zaklasson egy kiskorút, aki korábban megvédte őt, ráadásul az állítólagos molesztálások szerintük éppen a tavasszal zajló rendőrségi nyomozás alatt történtek. A zaklatások számát és dátumát is többször meg kellett változtatni, mert kiderült, hogy Jackson akkor nem is tartózkodott a birtokon. Az ügyet Tom Sneddon, a ’93-as eset kerületi ügyésze vette most is kézbe és ravaszul kieszközölte a vádemelést egy speciális esküdtszék, a Grand jury felállításával. A sajtót is ő tartotta kézben, így a hamis vádak és a hazug rágalomhadjárat híre gyorsan eljutottak az emberekhez, akik valótlan információk alapján foglaltak állást az ügyről.
Az egy évig tartó előtárgyalások és a hat hónapos tárgyalás alatt fény derült az Arvizo család becstelen múltjára, melyben molesztálással kapcsolatos kitalációk, valamint több rendbeli csalás is szerepelt. Jackson ellen pedig fogvatartásról, emberrablási és gyilkossági kísérletről is beszámoltak. Szokatlannak számított a kerületi ügyész, Sneddon kihallgatása a saját maga által vezetett perben, melyre azért volt szükség, hogy a bíróság előtt ismertesse viszonyát a vádló családdal, akikkel bizonyítottan együttműködött. Michael védelmét Thomas Meserau képviselte, aki remek stratégiával tette nevetségessé a vádat, melynek tanúi egymásnak ellentmondó hazugságaikkal estek csapdába. A védelem győzelme akkor vált biztossá, amikor kiderült, hogy a szemtanú, aki látta az egyik „esetet”, azt az általa megnevezett helyről nem is láthatta, valamint tanúskodott Gavin egyik tanára, akinek a fiú egy alkalommal elmondta, hogy Jackson sohasem molesztálta őt. Később pedig a vád által megnevezett „egykor molesztált” gyerekek immár felnőtt férfiként jelentek meg a tárgyaláson és egy emberként álltak ki a pop királya mellett.
Michael felmentése 2005. június 13-án volt. A média képviselői, akik Jackson bűnösségére építették tudósításaikat, csalódottak voltak. Reménykedtek a folytatásban, hogy a beszámolóiknak még nincs vége, hiszen a sztár börtönben töltött éveiről jól fizető hírekkel szolgálhattak volna még éveken keresztül. Michael Jackson pedig néhány héttel később elhagyta az Egyesült Államokat és három gyermekével együtt Bahreinbe költözött.

A következő egy évben a bahreini herceg vendégszeretetét élvezte. Ideje nagy részét pihenéssel töltötte, s látogatásokat tett Dubaiba és Omanba. A hosszú pereskedés miatt kedvezőtlenné vált anyagi helyzete, ezért ügyvédei segítségével rendezni kezdte hitelügyleteit. Sikeres megállapodásra jutott a Sonyval az ATV katalógus ügyében, s ötven százalékban tulajdonában maradt megüresedett birtoka, Neverland is. Új nagylemezének munkálatait bizonytalan hírek szerint 2006-ban kezdte meg Bahrainben. Decemberben hazatért Amerikába, részt vett legnagyobb példaképe, James Brown temetésén, majd Las Vegasban állapodott meg, s itt folytatta lemezének felvételeit. Számos kósza hír kelt szárnyra új dalokról, vele együtt dolgozó művészekről és vegasi fellépésekről, ám a nagy visszatéréssel még váratta rajongóit.

 


„This Is It”

2009. március 5-én Michael Jackson sajtótájékoztatót tartott Londonban, ahol bejelentette, hogy 10 koncert erejéig visszatér. A turnénak a londoni O2 aréna ad otthont, a címe pedig This Is It (Ennyi) lesz. Elmondása szerint ezek lesznek az utolsó fellépései Londonban, s a legkedveltebb dalait fogja előadni. A koncertek szervezője az AEG Entertainment rövid időn belül 50-re növelte a fellépések számát, s minden idők leglátványosabb show-ját ígérték. Megkezdődött a zenészek és a táncosok válogatása, s a rendezői széket a Dangerous és a History turnék dizájnere, Kenny Ortega foglalta el. Az első koncert időpontja kisebb átszervezések után július 13-a lett, Michael pedig a los angelesi Staples Centerben kezdte meg a próbákat.

Június 25-én alig három héttel a nagy visszatérés előtt Michael, Los Angelesben bérelt házában rosszul lett. Elsőként háziorvosa, majd később a Ronald Regan Medical Center orvosai próbálták újraéleszteni az addigra kómába került világsztárt, ám a pop királya életét már nem tudták megmenteni. Halálát szívleállás okozta.
Nyilvános búcsúztatására július 7-én került sor a próbák helyéül szolgáló Staples Centerben. 17500 rajongó sorsolás útján jutott be a szertartásra, melyen a Jackson család tagjain kívül olyan hírességek léptek színpadra, mint Stevie Wonder, Lionel Richie, Mariah Carey, Jennifer Hudson, Usher, Brooke Shields, Berry Gordy, Smokey Robinson, Queen Latifah, és Al Sharpton. Egyes felmérések szerin a TV képernyők előtt több mint egymilliárd ember nézte végig a ceremóniát. Minden idők legnagyobb előadóművésze haláláig 750 millió lemezt adott el.

Köszönjük Gollamnak a teljes életrajzot!

Életrajz